Az egyetemen az embernek nem túl sok lehetősége marad, ha nem államilag támogatott. Kénytelen vagy dolgozni, és bármilyen munkát elvállalsz.Az első félév után persze mindenki mérlegelni, kezd, hogy a tanulmányi eredmény a fontosabb, vagy a pénz. Biztonsági őrként 12 órás műszakok mellett nem marad időd, órákra járni, és tanulni. Számomra ekkor adódott a kihagyhatatlan lehetőség.
Gyönyörű téli nap volt. A Nap hét ágra sütött, a levegőben érezni lehetett az évszakra jellemző csodás illatokat. Egy tipikusan olyan nap, amikor úgy érzed, semmi sem sikerülhet rosszul. Még annak ellenére is nagyszerűen éreztem magam, hogy már nem volt munkám. A reggeli óra előtt a szokásos kávémra tértem be a törzshelyemre. Az asztalnál, ahol leültem még a tegnap esti buliban szétszórt szórólapok hevertek. Olyanok ezek mint a postafiókodban a spamek. Jelentéktelenek, és nem is törődsz velük. Erre a bizonyos papírra sem lettem volna figyelmes, ha nem ragad rá a csészém aljára.
Nem azért jelentkeztem rá, mert el lettem volna keseredve. Csak pusztán a pénz, és az idő amit kérnek cserébe számomra a legmegfelelőbb. Ki tudnám belőle fizetni a tandíjam, és még maradni is egy kevés. Ha meg a szerződés írás utáni tájékoztatásnál olyan dolog derülne ki a gyógyszertől, amitől a hajam égnek áll, egyszerűen lelépek, és max nem kapok pénzt.
Az órám után az utam egyből a gyógyszerész karhoz vezetett. Elöljáróban tájékoztattak, hogy amennyiben a szerződés kötés után mégsem szeretném végigcsinálni a kísérletet, akkor sem beszélhetek róla senkinek. Hogy akkor most miért írom le mégis? Mert ami utána történt velem az megváltoztat mindent. Másrészről valószínűleg a holnapi gyógyszeradag után soha többet nem fog rólam hallani senki.
Mint korábban az kiderült a gyógyszer készítésére egy külföldi vállalat kérte fel őket, akik ebben a szerben látták a jövő kulcsát. Az első alkalommal el sem akartam hinni mi történt. Azt hittem álmodtam, de nem aludtam.
A steril plafonig csempés szobában csak egy ágy volt, és a mellette álló orvosi kocsi, amin egyetlen fecskendő volt, átlátszó folyadékkal megtöltve. Leszíjaztak, de csak az én érdekemben, hogy ne forduljak le az ágyról. A szer egyből hatott. Láttam az osztálytermet, a tanáromat tisztán, de a mellettem ülök már homályosak voltak. A hangok amiket hallottam tompák voltak pár másodpercig, majd kiélesedtek.
-Olivér! Olivér!
-Igen?
-A válasz? Felnyújtottad a kezed.
-A válasz mire?
-A közmondás. Aki sokat markol..., Fejezd be!
-Keveset fog.
-Igen, helyes. Ismerted?
Ekkor jöttem, rá hogy 8 éves vagyok. Ekkor én még nem ismertem ezt a mondást. A tudatom teljes irányításom alatt volt. Azt tehettem amit csak akartam. Ez nem emlék volt.
A következő pillanatban újra az ágyon feküdtem leszíjazva. Az orvos, és a nővér kérdően nézett rám. Miközben kioldoztak kérdezgetek. "Mit láttam? Mennyire élesen? Én irányítottam-e?"
A napok, és hetek teltek múltak. Sorra jártam végig, gyerek és kamaszkorom jobb, és rosszabb eseményeit. Majd az első hónap után egy olyan eseményt, egy olyan testben ami már nem az enyém volt. Csabának hívtak, és egy árvaházban, lehettem az első világháború előtt. Egyre hosszabb időkre maradtam távol az eredeti testemtől, és egyre tisztábban láttam a világot. Rájöttem, hogy a szer nem csak az én életemben képes visszavinni. A korábbi életeimbe is. Holnap már egy olyan világban fogok ébredni, ahol még Zeuszt imádják. Újra gyerek leszek, majd hódító válik belőlem. A tudatom, és tudásom megmarad. Így lehet majd változtatni mindenen. Megmondták, hogy mit és pontosan mikor kell csinálnom. Valószínűleg nem fognak beperelni szerződés szegés miatt.
Utolsó kommentek