Utolsó kommentek

Friss topikok

Leírás

Régebb óta foglalkozok írással, de még csak most jutottam el oda, hogy ne csak a fiókomnak írjak. Íme hát itt vannak a történeteim

Trip Csodaországba

2012.11.19. 21:57 | Erunder | Szólj hozzá!

A fehér nyúl Ürege

 

Charles Dodgson, Carolland tiszteletreméltó polgármestere megválasztása óta folyamatosan elfoglalt. Idén az újraválasztásig már csak egy hónap van, így teljesen munkájába temetkezve egyáltalán nem maradt ideje a lányára. Alice ezt tökéletesen megértette, és nem is hánytorgatta ezt fel apjának mint hibája, de ez a bizonyos nap más volt. Ezen a napon halt meg az anyja, Alice tizedik születésnapja után egy héttel. Azóta hét esztendő telt el. Csupán annyit szeretett volna, hogy közösen vigyenek virágot a sírjára.

Fekete fodros ruhájának szoknyája a földig ért, de ahogy szaladt le a hatalmas házuk széles, díszes fakorlátos, márvány lépcsőjén, a szoknyáját felemelve annak hátulsó része úgy suhant a levegőben, mintha egy dallamra próbálna táncolni. Szőke tincsei ugyanerre a képzelt dallamra ugráltak kerek arca körül, gyönyörű kék szemeiben pedig még e szomorú nap ellenére is ott volt az az állandó csillogás, amit Charles úgy szeretett, mert a feleségére emlékeztette.

Egyenesen apja irodájába rontott, nem számítva a már megszokottal. Apja a tölgyfaasztala mögött ülve éppen az ügyvédjével, és könyvelőjével tárgyalt. Miközben apja megvetően, és meglehetősen bosszúsan nézett a ziháló Alicere, tárgyaló felei megfordultak, és egyből eszükbe jutott, hogy milyen nap is van. Zavarukban felálltak és köszönőre fogták.

-Elnézést elf...

-Ne törődjön vele, fontosabb dolgaink is vannak, mint az ő szeszélyei, és ezt ős is tudhatná! Először is kopogni illik, megvárni a választ, majd csak azután bejönni.

-Sajnálom apa, azt hittem egyedül vagy. Én csak arra gondoltam...

-NEM LÁTOD, HOGY ELFOGLALTAK VAGYUNK? Hagyj minket békén! -Nem volt szokása kiabálni, és főleg nem elfeledkeznie erről a napról. Gondolatai teljesen máshol jártak, és csak a stressz beszélt belőle.

A lány egy szó nélkül, magában bosszankodva olyan gyorsan hagyta el a dolgozó szobát, mint ahogy feltűnt. A dolgozóból kilépve átrohant a tágas előcsarnokon, ahol fekete magassarkújának koppanásai visszhangzottak, majd feltépve a bejárati ajtót, a kacskaringós sóderösvényen már nyugodtabb léptekkel elért a garázsukhoz, ami előtt a kocsija parkolt. Mikor a kilincshez nyúlt nem nyitotta ki az ajtót. Az ablakokon keresztülnézve a sövényt metsző kertész mellett anyja rózsáit pillantotta meg. Mellésétált, és felnézett az kék ruhás, őszülő öregúrra.

-Vágna nekem egyet belőlük? - A virágokra mutatva pontosított.

A kertész lassan lemászott a magasból, és rámosolygott a lányra.

-Édesanyja sírjára viszi?

-Igen. Más úgysem teszi ezt meg.

Az öregúr lenyisszantott egy bimbódzó vörös szálat, majd a tüskéket az ollóval lesöpörte róla., és közben ezt mondta.

-Nem hibáztathatja őt ezért. Ő egy fontos ember, nagyon sok munkával.

-Nem is hibáztatom, és nem is haragszok rá ezért, csak egyszerűen fáj, hogy már nem is emlékszik.

-Emlékszik ő. Higgye el!

Alice elvette a rózsát, és beszállt a kocsiba, és elhajtott a birtokukról.

Carolland legnagyobb temetője a város szélén terült el. Alicenek át kellett hajtani az egész városon hogy eljusson oda. Érintve a nyüzsgő, élettel teli belvárost, ahol a gazdagok mozogtak, majd utána nem sokkal érintve a mocskos, és szürke külvárost, ahol a szegénység az úr. A temető a külvárostól nem messze található. Kapujában a város egyenruhás biztonsági őrei őrzik a halottak nyugalmát. Ne mintha bármi természetfelettitől kellett volna tartaniuk, sokkal inkább a kriptákban éjszakára meghúzódni akaró hajléktalanoktól, és a vandál fiataloktól őrizték.

A temető aszfaltozott főútjai annyira szélesek, hogy két kocsi is kényelmesen elfér rajtuk. Rácsos, rendszerű hálózatuk pragmatikusságát ellensúlyozták az utak mellett ültetett fák és bokrok. A sírokat leszámítva olyan volt, mint egy hatalmas erdő. Alice szeretett kijárni ebbe a csendes környezetbe, hallgatni a madarak csicsergését, és leülni az anyja sírja előtti padra, elmondani neki, mi minden történt vele.

A látvány teljesen lesújtotta. A sír darabokban volt, és látszott rajta, hogy mielőtt szétzúzták, még össze is fújták festékszórókkal. Az izmai egyszerre ernyedtek el, ezért a kezéből kieső virággal együtt hullt ő is a földre. A sír előtt térdelve zokogott. Minden eddig elfojtott érzelme egy azon másodpercben tört ki rajta. Sajnálta tehetetlenségét, és dühe a kontrollálhatatlan sírásban talált megnyugvásra. Egy óra után csillapodott csak le. Könnyeit törölgetve felállt, visszaszállt a kocsijába, csikorgó, és füstölő gumikkal indult vissza a kapuhoz. Hatalmas fékezésére figyeltek fel az őrök.

-MEGŐRÜLT MAGA? Nem itt kéne száguldozni!

Lehúzta az ablakot, amin az őr benézve a nagyméretű napszemüveg mögé burkolózó lányt láthatta.

-Nem őrültem meg, csak elfelejtetem, hogy maguk is itt vannak, mert nem úgy tűnik, hogy végeznék a munkájukat.

-Már elnézést, de hogy?

-Anyám sírja romokban hever. - Válaszolt a lány rezignáltan a kicsikart kérdésre.

-Sajnáljuk! Valószínűleg éjszaka van...

-Nem érdekel! Csak hozzák rendbe!

-Természetesen kisasszony!

A beszélgetést rövidre zárva elhajtott céltalanul előre. Nem akart még haza menni, mert tudta, hogy akkor apjával kéne találkoznia. Egy piros lámpa állította csak meg, már javában a belvárosban amikor észrevett egy kávézót. Ráfért már egy kis frissítő, így leparkolt előtte és beült egy teára. Az idő múlást egyáltalán nem érzékelte, csak azt hogy a lehalkított telefonján egyre több hívásértesítés, és üzenet érkezik az apjától. Már nem tudta hanyadik lehetett mikor egyszerűen kikacsolta, elkerülve ezzel a kellemetlen beszélgetést. Amikor végre felnézett kint már sürvedett, figyelmét mégsem ez kötötte le, hanem a Bentley-je körül lebzselő fiatalok. Amikor az egyikük, egy szőrmebundás, kéttarajos punk dőlt a motorháztetejének, akkor állt fel az asztalától, és indult ki. Az ajtóba érve már rászólt.

-Tűnés verdámtól! -A hangjára mindhárom suhanc felfigyelt, a szőrmekabátos pedig felé fordult.

-O-hó-hó! Nyugi kis csaj! Csak lazulunk.

-Ne az én kocsimon lazulj! -A vállánál fogva lökte el a kocsitól Alice a számára eléggé ellenszenves fiút, amitől a kabátjából ki is hullott néhány csomag. A mellettük álló másik két fiatal kapva az alkalmon felszedtek párat és el is szaladtak.

-Hé! Fizetni én fogok? -Ordított utánuk. -Utálok futni, és nem is fogok. -Mondta ezt még mindig elfordulva Alicetől, majd mikor újra felé fordult így szólt. -Most jössz nekem hét kilóval a cuccért.

-Nem fogom kifizetni, te voltál a béna.

-Na idefigyel csajszi! TE lökdöstél engem! MIATTAD loptak meg!

-Egyezzünk meg. Nem fizetem ki, viszont szívesen veszek tőled tízezerért egyet. Oké?

-Na ezt már szeretem! -Belenyúlt a kabátja belső zsebébe, és átadott a lánynak egy átlátszó fóliát, amiben egy bélyeg volt az „Üreg” felirattal. -Gyere el este a klubbomba ha lesz kedved.

-Tied az Üreg? -Hitetlenkedett Alice. Jól ismerte a szórakozóhelyet, többször is járt már ott, de sosem gondolta volna, hogy egy ilyen fiatal srácé lenne.

-Naná! A legjobb hely a városban, kié lenne ha nem másé mint a legvagányabb csávó a környéken, a méltán népszerű Fehér Nyúlé. -A lány a név hallatán felröhögött.

-Ne már! Tényleg így hívatod magad?

-Nyald meg a bélyeget, gyere le az Üregbe, és megtudod miért hívnak így. Puszi drágaság, én léptem! -A végszóval sarkon fordult és lassan elbandukolt a díler, közben kezét a magasba nyújtva integetett, a fejét pedig csóválta, amitől a tarajai úgy dülöngéltek, mint a fák az erős szélben.

Alice eddig sosem próbálkozott a fűnél erősebb droggal. Az eddig legdurvább éjszakája is, csak néhány tequilából, és némi jointból állt. A mai nap után viszont úgy gondolta pont itt az ideje egy ilyen kalandnak, szóval fogta, és a nyelve alá helyzete a szürkéskék bélyeget, és követte a szőrmekabátost, aki úgy tűnt egyenesen az Üreg felé vette az útját.

Az ajtóba érve nézett csak vissza a punk, és látta, hogy Alice még mindig követi. Elmosolyodott, mert arra gondolt, hogy megpróbálja ma este még felszedni. A biztonsági őrhöz hajolt, és azt mondta ,hogy őt engedje majd be soron kívül. A díler még csak nem is sejtette, hogy a lánynak egyáltalán nem szokása a sorban várakozni. Alice egyből befelé vette az irányt. Mikor ránézett az óriási kidobóra úgy érezte mintha tíz centisre zsugorodott volna össze. Elhaladva mellette a szórakozóhely folyosójára jutott, ahol a falon összefutó csíkokat nézve már saját magát érezte az óriásnak. A lüktető zene egyre inkább kezdte magával ragadni, és amint átlépett vörös függönyön a fényorgiában a hullámzó tömeg lenyűgözte. Saját magára nézett és a ruháján megtörő fényektől úgy látta egy teljesen másik ruha van rajta. A tömeg közepére ment, és hagyta, hogy a zene ritmusa átjárja.

Önfeledt táncát a Fehér Nyúl teljesen megbabonázva a galériáról figyelte. Észre sem vette hogy áll valaki mellette.

-Eddig hogy alakul az este?

-Mi? Kérdezett vissza, a szemét le sem véve a lányról.

-Hogy állsz az eladásokkal eddig ma? -A díler csak erre figyelt. Nem sűrűn kérdezik meg tőle, hogy mennyi anyagot adott még el aznap.

-Bocs nem láttak. Egész jól, de még nem az igazi.

-Kit nézel ennyire?

-Azt a lányt ott középen, a fekete ruhában. Nyúl beszélgető partnere csak ekkor vette észre, hogy a polgármester lánya az.

-Hagyd őt békén. Nem a te súlycsoportod. -A nyalka öltönyös felnevetett, és elindult a lépcsőn lefelé a tömegbe. Amikor a lányhoz az az éppen háttal neki táncolt. Az öltönyös felé nyúlt, és megfordította. Alicnek tetszett, ahogy kinézett. Magas, vékony alak, megnyerő mosollyal, mely mögött rejtőzni látszik egy csipetnyi őrület. Táncolni kezdett vele, majd hirtelen felugrott és lekapta a magas alak fejéről a színpompás kalapját.

-Meghívhatlak valamire? -Kérdezte a lánytól, aki ezt úgy válaszolta meg, hogy megfogta a kezét és egy csendesebb bárpulthoz húzta őt.

-Mielőtt iszogatnánk talán mutatkozzunk be. Alice vagyok -Bemutatkozását pedig egy pukedlivel egészítette ki.

-Én pedig az Őrült Kalapos vagyok. Üdv Alice!

Címkék: Alice Alíz csodaországban Fehér Nyúl Üreg Őrült Kalapos

Felelsz vagy mersz, az erdő szélén

2012.08.25. 17:03 | Erunder | Szólj hozzá!

4436925336-l_1345906494.jpg_1024x683

 

Jegyzőkönyv a helyszínelésről:

2011. 11. 4. Kisújbánya Szám: 09030/2215

Külterület 72. A régi árvaház

Tárgy: Holtest

Idő: 6:42

Bejelentő: Kozák István Életkora: 39

Eset leírása: Kozák Flórián (13) 2011. 11. 3.-a napján délután 3 barátjával, Kovács Fülöp (13), Tabán Menyhért (12), Tabán Ottó (14) a község játszóterére mentek. Onnan Tabán Ottó ötlete alapján, a község melletti, elhagyott épületbe mentek tovább. Elmondásuk szerint, útközben egy idősebb ismerősüket (kiléte ismeretlen) kérték meg, hogy vegyen nekik alkoholt. A szülők tudomása szerint gyermekik az estét a Tabán házban töltötték.

A régi árvaház épületében alkoholos befolyásoltság alatt vandalizmust követtek el. Több ablakot betörtek, és festékszóróval a falakat összefújták. 23:45-kor Kozák Flóriánt a padlástérbe zárták fél órára. 00:15-kor a padlástér ajtaját kinyitva Kozák Flórián megcsonkított holtestére leltek.

Holtest leírása: A testet meztelenül találták. Hátán 20 egyenes vonalú sérülés látható, és nemi erőszak nyomai észlelhetőek.

Kép a helyszínről mellékelve

 

 

-Na mi van fostok? - Ottó mint a legidősebb, egyfajta bandavezérnek érezte magát. Mindig könnyen rávette a többieket arra, amit ő akart.

-Dehogy parázok. Csak anyámék kinyírnak ha nem megyek haza.

-Ez pontosan a parázás fogalma. Egyébként meg nyugi! Felhívjuk őket, hogy nálunk alszotok. Gyerünk, és basszunk be!

-Oké!

Az árvaház felé haladva a négy jó barát elkezdte iszogatni a sört, amit kaptak. Nem ez volt az első amit ittak, kivéve Menyhértet. Már kezdett sötétedni amikor odaértek. Az épület még napfényben is a frászt hozza az emberekre. Pontosan ezért is tartották a legalkalmasabb helynek ahhoz, hogy nyugodtan piálhassanak, és a játékra amit játszani akartak.

Az ajtó tárva nyitva volt, de az ablakok mind becsukva. Már amelyik nem volt kitörve. Az őszi hideg átjárta az egész helyet. Jól ismerték már az épületet. Sokszor bújócskáztak már itt, és párszor már ittak is itt. Viszont ez volt az első alkalom, hogy itt akartak tölteni egy egész estét.

Felmentek az emeletre, a legnagyobb szobába. Egy régi, koszos, szakadt huzatú kanapé, és két ugyanilyen sárga fotel. Mint amik az '50-es évekből maradtak vissza. Nem tudni, hogy kik hagyták itt őket. Valószínűleg olyan fiatalok, akik korábban ugyanilyen dolgokra használták a termet.

Az első két óra csak mobilról szóló zenehallgatással, és számítógépes játékokról való dumálással telt. Aztán amikor ráuntak, kezdtek bele abba, amiért eredetileg is jöttek.

-Mivel az én ötletem volt az egész én is kezdem.

-Ez nem fair, sorsoljunk! - Csattant fel Menyhért. Tudta, hogyha Ottó kezd, ő lenne az első.

-Igaza van. Nem kezdhetsz csak azért mert te találtad ki. - Flórián közbeszólására Fülöp csak helyeslően bólogatott.

-Jól van basszátok meg. Sorsoljunk.

-KŐ, PAPÍR, OLLÓ! - Skandálták egyszerre, majd mutattak.

Flóriánt kivéve mindannyian követ mutattak. Az ő papírja hozta meg neki az elsőbbséget.

-Ottó, van nálad spray?

-Ez most a kérdés?

-Nem, csak majd szükség lesz rá.

-Van.

-Akkor Fülöp. Felelsz, vagy mersz?

-Merek! - Mélyen Flórián szemébe nézve, tudta, hogy semmi komolyra nem számíthat tőle.

-Akkor fújj egy faszt a falra!

-Add ide.

-Nesze!

Ezzel Fülöp hatalmas betűkkel felírta a falra, hogy ”Tabán Ottó”.

-Nagyon vicces vagy!

-Nekünk tetszik.- Felelte röhögve Flórián, miközben tényleg a földön fetrengett a röhögéstől Menyhért mellett.

-Én jövök. - Szólt Fülöp visszahuppanva a foteljébe, és visszadobta Ottónak a flakont.

Belekortyoltak a sörükbe, és Fülöp a fotelban ülve hátrahajtotta a fejét.

-Ottó, felelsz vagy mersz? - Ránézett, és előre tudta, hogy gyáva lesz merni.

-Felelek!

-Voltál már nővel?

-Persze.

-Hazudsz.

-Nem hazudok. Tényleg voltam.

-Na ja, és kivel?

-Nem azt kérdezted, de elhiheted voltam, és már nem vagyok szűz.

-Ezt még én sem hiszem el. - Szólt Menyhért, egy nagy korty sör után.

-Kussolj te kis pöcs, neked még fel sem áll!

-Anyád!

-Ő a te anyád is, te kis hülye.- röhögtek fel mindnyájan.

-Na jó nekem pisálnom kell.- Állt fel Flórián.

-Készülj fel, hogy te leszel a következő.

-Már most mondom, hogy merek, gondold ki, hogy mit akarsz amíg visszajövök.

Egészen az első fáig sétált. Az éjszaka egészen fényes volt. A Hold még az erdőbe is bevilágított, a csillagok pedig ragyogtak. Sokszor nézte az eget. Szinte megbűvölte őt a rengeteg ragyogó pont. Magában azt, gondolta, hogy egyszer feljut az űrbe. Csurgatása közben csak ezen járt az esze. Egy hangos farkas vonyítás zökkentette ki, és húzta le őt újra a földre. Úgy tudta errefelé már rég nem élnek farkasok. Lélekszakadva rohant vissza a házba, és egyből fel az emeletre.

-Hallottátok ti is? - Zihálása miatt alig lehetett érteni amit mond.

-Mit? -Kérdezte a legkisebb.

-A farkast! Nem hallottátok a farkas vonyítását?

-Flórián itt nem élnek farkasak már vagy száz éve, és ráadásul nem hallottunk semmit, és nem csak azért mert Skrillex a mobilról veret.-Fülöp érvelése Flóriánt egyáltalán nem győzte meg. Tudta, hogy mit hallott, és az egy farkas üvöltése volt a Holdra.

-Mindegy, leszarom. Ha van is farkas ide úgysem jön be. Felelsz vagy mersz? - Már türelmetlenül várta Ottó, hogy visszatérjen, mert az ötletitől szinte már majd szétrobbant a feje.

-Merek.- Reflexszerűen válaszolt Flórián miközben bámult ki a sötétségbe az ablakon keresztül. Várta, hogy megpillantsa az állatot, amit hallott, de erre már nem volt ideje.

-Mielőtt elmondanám a feladatod elmesélnék egy történetet.

-Ne húzd már az időt, csak félsz, hogy utána majd téged választ.

-Ettől nem kell félnie mert téged foglak választani törpe. -Mosolygott rá Flóri.

-Szóval a sztori. Ez régebben egy árvaház volt...

-Jó jó ezt tudjuk, ne rizsázz!

-Kussolj el Fülöp, és figyelj!

-Egy árvaház volt. Pontosan ebben a szobában aludtak a gyerekek. Olyanok mint mi. Amit pedig nem tudtok, hogy az egyikük meg is halt itt. Halálra verték a padláson. Ezért pedig a te feladatod Virágocska, hogy tölts el fél órát a szellempadláson.

-Ez pite, csak adjatok sört.

Egy frissen bontott sör társaságában el is indult a szobából kifele a folyosó végére. Az utolsó ajtó jobb oldalon a lépcsőházra nyílik. Egyedül a tömör betonból készült csigalépcső áll mögötte, ami egyenesen a padlásra vezet.

A padlástér nem olyan magas mint a a szobák, de még egy felnőtt ember is teljesen fel tud itt egyenesedni. Az egész épület padlástere egybe nyitott, és csak az ablakokon át beszűrődő éjszaki fények világítottak. Nem volt túl sok, és csak árnyakat bírt Flórián kivenni. Ahogy a padlás másik vége felé sétált egy kényelmes ülőhely után kutatva egy régi matracot vett észre. A vérfoltok még ebben a gyenge fényben is észrevehetőek voltak. A szaga pedig egyenesen hányinger keltő volt. Mintha vér, és vizelet egyszerre lenne rajta, és teljesen frissnek is tűnt. Hátrálni kezdett tőle, mert a hányingere fokozódott tőle. Egy gerendában botlott meg és esett hátra. A fájdalomtól a hátában összeszorította a szemét, és amikor kinyitotta egy hájas kopasz férfi állt felette. Nem ijedt meg tőle. Sokszor látott már hajléktalant, de azt nem tudta, hogy itt is van egy.

A férfi egyszerű hosszú fekete csuhát viselt. Biztos itt találta.

-Maga itt lakik? -Kérdezte miközben felsegítette őt az idegen.

-Mondhatni.

-Ki maga?

-József atya. Emlékeztetsz valakire régről, de neked és a barátaidnak sokkal mocskosabb a szád mint a régi gyerekeknek.

-Elnézést. Nem szoktunk így beszélni ha más is van körülöttünk.

-Ez nem mentség. -Ezzel befejezve a beszélgetést rávettette magát a gyerekre. Próbálta magát ellökni a férfitől, de csak azt érte, el, hogy leszakította róla az összes felső ruháját, még a pólóját is. Az adrenalintól amit a félelem keltett benne gyorsan mozgott. Felkapta a törött sörösüveget maga mellől, és az alak felé csapott vele, de az átsuhant rajta. A férfi megfogta a kezét és kicsavarta belőle az üveget és elhajította.

-ÁÁááá SEGÍTSETEK! SEGÍTSETEK!

A többiek a régi hálókban ülve egy hangot sem hallottak. Beszélgetek viccelődtek, és nem is sejtették, hogy barátjuk miféle borzalmakat él át éppen.

-Eltelt a fél óra. Menjünk fel lehet bealudt. -Törte meg a beszélgetést Fülöp.

-Oké menjünk, különbön nem tudjuk folytatni a játékot. -Helyeselt Ottó.

-Elég lett volna ha csak tíz percet mondasz neki.

Mindhárman felmentek, de a keskeny lépcsőn csak egymás mögött tudtak. Ottó ment előre, és a mobiljával világított. Felérve észrevették Flóriánt. Pont az egyik ablak alatt feküdt a véres teste. Felette a hájas alak háttal állt nekik, és látták ahogyan egy farkas lopódzik mögé. Menyhért még a lépcsőn állt.

-Engedjetek már engem is fel.

A szellemalak megfordult, de megmozdulni már nem volt ideje, mert a farkas letámadta.

-LEFELE! HÚZZATOK LEFELE! -Fülöp a látványtól ledermedve állt. Ottó lökte fel, ezzel visszataszítva őt a lépcsőházba. Menyhért elvesztette az egyensúlyát a rá nehezedő Fülöptől. Mindketten egészen az ajtóig gurultak. Ottó átugrott felettük és felsegítette őket.

-GYERTEK MÁR!

-Mi történt?

-Vissza kell mennünk érte! -Fülöp nem egészen értette mit is láttak.

-Ő már halott! Rohanjunk, vagy megöl minket is a farkas.

Nem tudták biztosan mi történt, de érezték, hogy veszélyben vannak. Nem tudták hova rohannak, csak a rémület vezette őket. Végül Tabánék háza előtt álltak meg. Ez az első ház a falu szélén.

-Mit csináljunk? -Kérdezte Ottó

-El kell mondanunk, akár megbüntetnek minket, akár nem. Lehet még életben van. Segítséget kell neki hívnunk.

Már majdnem egy óra felé járt az idő. Tabánék csak az apjukkal éltek. Neki mondták el mi történt. Azonnal rendőrt hívott, és azok felvették a vallomásukat. Ottó apja meggyőzte őket, hogy hallgassanak a szellemről, vagy bolondnak nézik őket.

Flórián még látta amint feljönnek. A fájdalom könnyei a szemében elhomályosították a látását, de biztos volt benne, hogy a barátai azok. Tudta a közelítő farkasról, hogy az ő hangját hallotta. Kiáltani szeretett volna, de vér ömlött a szájába. A farkas morgása pedig elnyomta az ő erőtlen segítségkérését. Miután a szellemalak szétfoszlott a farkas harapására, az is köddé vált, és szertefoszlott. A barátait már nem látta. A vértől még mindig csak fájdalmas nyögések jöttek ki a torkán, és ekkor tért vissza a hájas, kopasz szellem. Belemart a hajába, és rekedt hangon a fülébe súgta.

-Nem fog megmenteni senki.

A helyszínelés után az épületet veszélyesnek nyilvánították, és lebontották a melléképülettel együtt. Ottó, Menyhért, és Fülöp brutális módon elkövetett emberölés vádjában bűnösnek találták, és letöltendő büntetéseiket töltik a fiatalkorúak nevelőintézetében.

Címkék: horror gyerekek kísértet árvaház

Ki az igazi szörnyeteg?

2012.08.24. 11:00 | Erunder | Szólj hozzá!

1913. Tele. Egy kisebb vidéki, egyházi árvaház.

Sokféle ember él ezen a világon. Legtöbbjükben a gonoszság kimerül annyiban, hogy hazudnak, vagy csalnak. Megcsalják a házastársukat, vagy egy dolgozatírás közben lesnek, az mindegy. Ez a történet viszont sokkal rosszabb gonoszokról szól. Az igazán gusztustalan, hányingerkeltően gonoszról.

Róbert tanár úr nem igazán vallásos, viszont szakmájában kiemelkedően jó. Magas, barna hajú férfi. Robusztus alkata megfélemlítően hat. Emberszeretete, és jámborsága ezzel szemben azon nyomban kiderül, amint beszédbe elegyedik vele az ember. Csak nemrég, úgy egy hónapja érkezett az árvaházba tanítani. A gyerekek rögtön megszerették. Nem véletlenül. Az addig őket tanító papok tökéletes ellentéte volt. Péter, és József atya szigorúságukkal, és ridegségükkel szemben az ő órái mindig felüdítően hatottak rájuk.

Csabika a korához képest alacsonyabb, és véznább kisfiú. Sokszor volt ő a társai gúnyolódásainak a célpontja. Egészen addig, az estéig, mikor egy hibás imádság miatt Péter atya megverte. A csupasz hátán pontosan hússzor csattant a mogyoróvessző. Ez után az este után Csabikát sosem bántották, és nem is csúfolták többé.

Az egyetlen tanterem ugyanolyan sivár és pragmatikus, mint a hálók, az étkező, vagy mint akármelyik része az épületnek. A szürke falak nyomasztóan roskadtak rá minden egyes emberre, aki akár csak öt percet töltött el közöttük. Felnőni ezen falak között borzalmas. Róbert ezt nagyon jól tudta. Ezért is vitte őket ki a közeli erdő mellé, amikor csak volt rá alkalma. A számháború a kedvenc játékuk az árváknak. A korai sötétedéssel nem törődve élvezték a csatát. Róbert is belefeledkezett a játékba, észre sem véve, hogy a Hold már felkelt. Korábban ilyen sosem történt meg vele. Mindig pontosan figyelt rá, hogy ilyen időben már bezárt ajtók mögött legyen. A gyerekek. Az ő örömük vonta el a figyelmét. A tanár úr csapatában a kisebb gyerekek voltak. Így találták fairnek. Ám hiányos volt a csapat. Csabika büntetésben volt, amit József atya szabott ki neki.

Róbertet a félelem teljesen áthatotta amikor meglátta a Hold átszűrődő fényét a fák között. A kezei egyből karmokká váltak, és ő ráüvöltött a gyerekekre.

-ROHANJATOK BE!

-De Tanár úr! Akkor a többiek látni fognak. - Nem vették észre a karmokat. Már sötét volt.

-AZT MONDTAM BEFELE!

Sosem ordított még egy tanulójára sem, de nem is ez rémisztette meg őket, hanem a halványan szűrődő fényben megcsillanó agyarak. Mindannyian eszeveszett módon futásnak eredtek, míg Róbert fájdalmas ordításai, amik vonyításokba fordultak át, átszelték az eget. Apró lábaikkal meglepően gyorsan beszaladtak mindannyian. A hatalmas farkas alak pedig még egyet vonyított. Az összes lurkó a hálójuk ablakaira tapadva rettegve nézték, ahogyan lassan közelít. Gyenge faajtajuk tudták, hogy nem fogja őket megvédeni, de a farkas beérve a falak közé másfelé vette az irányt.

Fájdalmas elfojtott nyögéseket követett, és egy nyitott ajtó mögül kiszűrődő fényeket. József atya volt mögötte, Csabikával. Az atya háttal volt az ajtónak, és zihálása közben fel sem tűnt neki a közelítő végzete. A farkas mögé lopódzott, és egyleten harapással letépte a fejét. A vér teljesen beborította a meztelen gyereket. A rémület a szemében ha lehet még inkább fokozódott, ám egyszerre megnyugvást is talált. Az átható ártatlansága remélte megszelídíti a szörnyet. A farkas éhsége hatalmas volt. Jó ideje már, hogy friss húst evett. Csabika szerencséjére, egész nagy hájas darab feküdt előtte. Falatozni kezdett belőle, míg a gyerek óvatosan közelítve megsimogatta a bundáját a nyakán. Tudta, hogy sosem bántják őt többé, mert az igazi szörnyeteg bevégezte.

Címkék: horror gyerekek árvaház árvák

A múltba révedve

2012.08.24. 11:00 | Erunder | Szólj hozzá!

Az egyetemen az embernek nem túl sok lehetősége marad, ha nem államilag támogatott. Kénytelen vagy dolgozni, és bármilyen munkát elvállalsz.Az első félév után persze mindenki mérlegelni, kezd, hogy a tanulmányi eredmény a fontosabb, vagy a pénz. Biztonsági őrként 12 órás műszakok mellett nem marad időd, órákra járni, és tanulni. Számomra ekkor adódott a kihagyhatatlan lehetőség.

Gyönyörű téli nap volt. A Nap hét ágra sütött, a levegőben érezni lehetett az évszakra jellemző csodás illatokat. Egy tipikusan olyan nap, amikor úgy érzed, semmi sem sikerülhet rosszul. Még annak ellenére is nagyszerűen éreztem magam, hogy már nem volt munkám. A reggeli óra előtt a szokásos kávémra tértem be a törzshelyemre. Az asztalnál, ahol leültem még a tegnap esti buliban szétszórt szórólapok hevertek. Olyanok ezek mint a postafiókodban a spamek. Jelentéktelenek, és nem is törődsz velük. Erre a bizonyos papírra sem lettem volna figyelmes, ha nem ragad rá a csészém aljára.gyk2.JPG

Nem azért jelentkeztem rá, mert el lettem volna keseredve. Csak pusztán a pénz, és az idő amit kérnek cserébe számomra a legmegfelelőbb. Ki tudnám belőle fizetni a tandíjam, és még maradni is egy kevés. Ha meg a szerződés írás utáni tájékoztatásnál olyan dolog derülne ki a gyógyszertől, amitől a hajam égnek áll, egyszerűen lelépek, és max nem kapok pénzt.

Az órám után az utam egyből a gyógyszerész karhoz vezetett. Elöljáróban tájékoztattak, hogy amennyiben a szerződés kötés után mégsem szeretném végigcsinálni a kísérletet, akkor sem beszélhetek róla senkinek. Hogy akkor most miért írom le mégis? Mert ami utána történt velem az megváltoztat mindent. Másrészről valószínűleg a holnapi gyógyszeradag után soha többet nem fog rólam hallani senki.

Mint korábban az kiderült a gyógyszer készítésére egy külföldi vállalat kérte fel őket, akik ebben a szerben látták a jövő kulcsát. Az első alkalommal el sem akartam hinni mi történt. Azt hittem álmodtam, de nem aludtam.

A steril plafonig csempés szobában csak egy ágy volt, és a mellette álló orvosi kocsi, amin egyetlen fecskendő volt, átlátszó folyadékkal megtöltve. Leszíjaztak, de csak az én érdekemben, hogy ne forduljak le az ágyról. A szer egyből hatott. Láttam az osztálytermet, a tanáromat tisztán, de a mellettem ülök már homályosak voltak. A hangok amiket hallottam tompák voltak pár másodpercig, majd kiélesedtek.

-Olivér! Olivér!

-Igen?

-A válasz? Felnyújtottad a kezed.

-A válasz mire?

-A közmondás. Aki sokat markol..., Fejezd be!

-Keveset fog.

-Igen, helyes. Ismerted?

Ekkor jöttem, rá hogy 8 éves vagyok. Ekkor én még nem ismertem ezt a mondást. A tudatom teljes irányításom alatt volt. Azt tehettem amit csak akartam. Ez nem emlék volt.

A következő pillanatban újra az ágyon feküdtem leszíjazva. Az orvos, és a nővér kérdően nézett rám. Miközben kioldoztak kérdezgetek. "Mit láttam? Mennyire élesen? Én irányítottam-e?"

A napok, és hetek teltek múltak. Sorra jártam végig, gyerek és kamaszkorom jobb, és rosszabb eseményeit. Majd az első hónap után egy olyan eseményt, egy olyan testben ami már nem az enyém volt. Csabának hívtak, és egy árvaházban, lehettem az első világháború előtt. Egyre hosszabb időkre maradtam távol az eredeti testemtől, és egyre tisztábban láttam a világot. Rájöttem, hogy a szer nem csak az én életemben képes visszavinni. A korábbi életeimbe is. Holnap már egy olyan világban fogok ébredni, ahol még Zeuszt imádják. Újra gyerek leszek, majd hódító válik belőlem. A tudatom, és tudásom megmarad. Így lehet majd változtatni mindenen. Megmondták, hogy mit és pontosan mikor kell csinálnom. Valószínűleg nem fognak beperelni szerződés szegés miatt.

Címkék: kísérlet gyógyszer idő múlt jelen

A kezdetek kezdete

2012.08.23. 21:28 | Erunder | Szólj hozzá!

Üdvözlök mindenkit, aki ide tévedt!

A jövőben rövid, horror, és sci-fi történeteket olvashattok majd itt. Ezek a saját agyszüleményeim. Leginkább Stephen King, Thomas Mann, Dean R. Koontz, Quentin Tarantino vannak rám hatással, és ihletnek meg. Meg persze a main stream média.

Remélem minden olvasónak kellemes kikapcsolódás lesz olvasni őket.

süti beállítások módosítása